a Éf-et most írom szal az s jön :)
Akk Boaa első feji :D
Leírás :D
Egy ikerpár, kik ugyan így éreznek.
Egy világ, ahol a boldogság csak kamu.
S a Sors egy táncra hívja őket, csupán,csak szórakozásból.
Vajon sikerrel jár-e botrányt kavaró ötlettel?
És ha igen, mi lesz a következménye?
A lány kinek vére kincset ér, a végzetét okozza majd?
Birth of an archangel pár kép: http://kephost.hu/share-0050_4EE4C986.html http://kephost.hu/share-7676_4EE4C986.html http://kephost.hu/share-366C_4EE4C986.html http://kephost.hu/share-B39C_4EE4C986.html
Rated: 16
Categories: Anime, Minden más (nem anime), Vámpír-mese Characters: Nincs
Műfaj: Dráma, Misztikus, Romantikus, Sötét
Figyelmeztetések: idegen nyelvi elemek, Szereplő halála, Trágár beszéd
Challenges: Nincs
Series: Nincs
Régen kezdtem még el, szal eleinte nagyon más még a fogalmazási készségem :)
első:
Bágyadtan lépdeltem végig a folyosón. Minek iskolába járni? - futott át az agyamon. - Nehéz olyan lánynak barátkozni, aki nem tanulhatta meg ennek a fortélyait. Lénynek. Hiszen, nem vagyok ember. Egy misztikus fajból származom, akinek létezését senki nem bizonyította. Vámpírok. Minek kellett életbe hagynotok? Az életem fölösleges, hasztalan vagyok. A vérem nem kellett nekik. Olyan más lennék? - Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok sorozatai szállták meg az agyam, miközben beléptem termünkbe. Esti tagozatos vagyok. Sajnos. A legtöbbjük vámpír ami rám nézve halálos. Nem tudom, meddig húzom ki mellettük. Pedig kedvesek velem, viszonylag.
- Sziasztok - motyogtam, s odaléptem padomhoz. Észre sem véve engem, folytatták az eddigi cselekvéseiket.
Úgy, tizenöt perce hallgatom a zenéimet, fülhallgatón: a Linkin Parkot, ez a kedvencem. De gyakran váltok Leona Lewisra, és ahhoz hasonló számokra, egyet biztosan, naponta.
Egy rajzon dolgozom, amin két kisfiú látható. Valaki mögém osont, és rajzaimat figyelte, amelyek most gondatlanul hevertek az asztalon.
- Hahó! - bökött meg. Lassan megfordultam, majd eltűrtem a már enyhén zavaró lila fürtöt.
- Tessék? - kérdeztem rá, a nagyon érdeklődő zaklatómra.
- Te vagy Hariko, ugye? Arra gondoltunk a lányokkal, hogy nem lenne-e kedved, odajönni hozzánk.
- Igen, így hívnak. Odamenni? Hát, nem is tudom... Nem lesznek mérgesek rám?
- Dehogy.
- O-oké - hebegtem, és megindultam utána.
- Végre! - nevettek össze. - Jaj, nem kell úgy félned! Egyébként én Hana vagyok. Aki az előbb veled volt, ő Kita. Te ugye Hariko vagy? - tudakolták sokadszorra tőlem. Én csak egy bátortalan bólintással válaszoltam. - Üljünk le - mutatott a székekre. Miután helyet foglaltunk, megjelent egy harmadik személy is. Onnantól kezdve, teljesen leblokkoltam, azaz elbambultam. Nem nagyon hallottam mit beszéltek, de valahogy nem zavart. Már megszoktam a magányt, így ezt már, valahogy normálisnak tartottam. Talán nem kellene? Ki tudja...
- Hariko most te jössz!
- Hogy?
- Mindenki elmondta, hogy neki ki tetszik az osztályból. És most te jössz!
- Hát - Na, jó! Én nekem fogalmam sincs! Nem rágódtam ilyeneken. Bár, be kell valljam, van aki tetszik, de nem ez a pontos válasz erre a kérdésre. Esetleg, hogy ő valaminél jobban néz ki a többinél.
- Hariko!
- Nem is tudom. Van, aki jól néz ki, meg minden, de ... - Mondatomat nem fejeztem be. Eszem ágában se volt folytatni. Inkább elfordultam, de olyan irányba néztem, amerre egy fiú volt. Az igazat megvallva ő volt az, aki... Oké! Valaki most lőjön le! Nem habarodhatok bele egy fiúba, akivel még csak nem is beszéltem sose! Megtiltom magamnak! Ááá, nyírjanak már ki! Mind ádáz teremtménye Istennek!
- Ő? - kérdezték kórusba a csajok, majd egyikük folytatta. - Hát, le kell, hogy lombozzalak de Shun soha, de soha, nem mondott igent egy lánynak sem. Ő maga a jég. Megpróbálhatod, de csak óvatosan.
- Mi? Én nem.... - befejezni már nem tudtam, mert oda löktek elé. Egy fekete hajú fiú nézelődött kifelé az ablakon, és a havas természetet bámulta. Tekintete álmosságot sugallt. Teljesen elveszett a táj figyelésében. Bár, meg tudom érteni, nagyon szép területen helyezkedik el ez a létesítmény. Hirtelen felém fordult, és szóra nyitotta a száját.
- Mi van? - kérdezte nem épp lágy hangon.
- Bocs a zavarásért.
- Vége van az órának? - tudakolta még mindig unott hangon.
- Még nincs.
- Értem. Miért zavartál fel engem, egy vámpírt? Talán nem tudod, milyen kockázatos?
- Hát én...
- Tán' a többiek nem vették észre, de én tudom, hogy nem vámpír vagy! - morogta érdektelenül.
- De hisz' itt mindenki vámpír!
- Ők talán beveszik, de én nem. Eltér a véred szaga a megszokottól!
- Mert én tisztavérű vagyok! - mondtam határozottan, vagyis csak próbáltam úgy tenni, mintha az lennék.
- Képzeld, én is az vagyok! Nem versz át! Egyedül én vagyok itt az! - mondta, mire mindenki minket kezdett figyelni. - Hagyjál aludni, mielőtt még mérgesebb leszek! - Mondandója befejezésképp rám meresztette fehéres-kék szemeit. Az nyitott ablakon át bejövő gyenge szellő meglibbentette haját, ezzel még drámaiabb hatást gyakorolva rám. Ijesztő egy fazon, az biztos. Tekintetét elfordította, és újra belefeledkezett környezetébe. Hátat fordítva, elindultam vissza a helyemre.
- Szegénykém - sutyorogta a lányok többsége. Mikor visszaértem helyemre, körém gyűltek újonnan szerzett barátaim.
- Jól vagy? - kezdte az eddig nem ismert Misa.
- Miért ne lennék? - mosolyogtam rájuk.
- Hisz' most utasítottak vissza, nem?
- Nem - jelentettem ki szinte már büszkén.
- Igent mondott?
- Ie.
- Hát akkor?
- Fel se tettem neki a kérdést.
- Miért nem?
- Miért kellett volna? - válaszoltam egy kérdéssel. - Egyébként meg mondtam, hogy én nem...
- Persze-persze. Ugye tanultál egészségtanra? - vágtak közbe.
- Nem - hajtottam le a fejem. - Várjunk csak! Mi ez az orrfacsaró bűz? - Hirtelen mindenki felkapta a fejét. Kivágódott az ajtó.
- Jó, ki volt ez? Lépjen elő! - Egy fiú ugrik be az ablakon.
- Usui?! - állt fel a Shun nevezetű egyén.
- Üdv, Shun.
- Az ijesztő ikerpár - suttogta a mögöttem ülő Misa. Milyen sötét a hangulat!
- Ikerpár, kik? - néztem körbe.
- Shunról és Usuiról beszélek. Egypetéjű ikrek. Nem tudtad, Hariko?
- Nem. Szinte nem is hasonlítanak…
- … de mindegyik rohadtul jól néz ki - fejezte be helyettem Kita, amellyel kicsit egyetértek. Jaj, már megint miket gondolok? Utálom, ha ilyen kawaii egy srác. Nehéz nem beléjük szeretni. De én nekem ki kell bírnom! Ellenség! Biztos most is azon törik az agyukat, hogy hálózzanak be, és aztán az én véremmel is gazdagodjanak.
Egy hang zökkentett ki gondolataimból, amik már kezdtek megőrjíteni.
- Hariko-chan, minden rendben? - tudakolta a tanárnő.
- Persze - mosolyodtam el, miközben éreztem, ahogy tekintetek szegeződnek rám. Most komolyan engem néznek?
- Biztos? Mostanában gyakori nálad, hogy nem szólsz, ha baj van.
- Semmi bajom - hangsúlyoztam ki, egy kényszer mosoly keretében. Aki ismer, az tudja, hogy nem nagyon szoktam mosolyogni.
- Akkor jó. Szóval ott tartottam... - ecsetelte tovább a testet. Csak el ne aludjak!
Kicsöngettek! Végre jöhet a szünet! (szerzői megj.: itt minden óra után húsz perces szünet van) Bár, este nem nagy élmény , de azért megnyugtató, és kellemes. Legalább nem lesz akkora zűrzavar. Remélem.
Nyugodtan mentem végig az épület folyosóján. Halk lépteket hallottam. Nehézkes, telt járásából férfi egyénre következtetek. A hang erősödött, majd hirtelen vége szakadt. Megállt. Tovább sétáltam, s két alakot vettem észre az ablaknál. Az előbb érkezett, vélhetően férfi, leült a másik mellé. Beszélni kezdtek. Pár perc múlva az eddig ülő felpattant, és úgy kezdett el most már hangosabban beszélni. Ezt már én is értettem.
- Figyelj, Usui! Nem érdekelnek a kicsinyes problémáid! Megértetted? Betolod azt a mocskos képedet az osztályba, becsengetés után tíz perccel, és pofátlanul rontod az irántunk érzett tiszteletet! Che, nem is érdekel, az osztályba leszek, vagy levegőzök. - Basszus, de hideg itt a hangulat! Jobb elhúzni, mielőtt baj lesz. Már elkezdtem fázni! Minél jobban igyekeztem elkerülni az újabb találkozást Shunnal, annál jobban ellenem vannak az égiek. Pedig elvileg én közéjük tartózom.
Puff! Frontális ütközés! Ez most komoly? Valaki szórakozik velem?
- Megint te? - pufogta vörös képpel. Ne értsd félre, nem a találkozás miatt, hanem csak egyszerűen dühös volt. Ugye? Á, egy ilyen srác nem pirul el attól a lánytól, aki az imént idegelte ki! Ez holt biztos! - Hallod? Gyere órára! - hangzott el a parancs. - Figyelsz?!
- I-igen - dadogtam ki a válaszom.
- Héj, ne legyél ilyen a hölggyel! - szólt bele a beszélgetésünkbe a másik iker, aki épp most ért ide.
- Köszönöm szépen, Önnek - motyogtam.
- Tegezz, légy szíves! Ha Shunt mered, akkor engem is. Tőle félni kell, ellenben velem. - mondta mosolyogva. Bólintottam egyet válaszul. - Na, ez már haladás! A többi lány elájult volna. Ennek örülök! Ez tetszik. Meg te is - vigyorgott kajánul. Ez perverz volt! Itt baj lesz!
- Hagyjad, ne molesztáld! Te meg gyere már! Roppant idegesítőek vagytok!
- Hívj a nevemen! - fordultam a megmentőmhöz.
- És meg szabadna kérdeznem, hogy mi lenne az?
- Hariko.
- Hariko-chan! - ordította valaki mögöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése