Rohadj meg, hülye szerelem!

Újabb one-shot! :D

Jó olvasást! :)

Fázósan ölelem át a testem. Fejem átkulcsolt lábaimra fektetem, és onnan nézem a gyönyörű arcot. Szinte már fizika fájdalmat okoz a szépsége. Lapockája alól kezdődnek az ezüstszínű szárnyak. Bőre a hó és a márvány legvilágosabb árnyalatát örökölte. Karjai izmosak, csípője keskeny, hasa nem túlzottan kockás. És az arca olyan, mintha csak egy szobrot nézegetnék! Szemei kifürkészhetetlenek, rejtélyesek. Egyenes vonalú orra, nem túl telt – férfias – ajka, mélykék szeme és hollófekete haja van! Akaratlanul is, de elmosolyodok. Hisz' ő maga mondta, hogy ő már az enyém. Akkor mégis miért érzek szorongást, szinte fájdalmas féltékenységet, ha valaki csak ránéz? Valószínűleg ez a szerelem nevű úr miatt van. Már ha nem csak puszta vonzalom, amit érzek.

***

Egyszer megkérdezték tőlem, hogy voltam-e már szerelmes. Akkor szimplán kinevettem őket, most mégis én sírok hozzá, mert szerelmes vagyok belé. S ő ugyan nem mondta ki egy szóval sem, mit érez irántam – már ha érez valamit –, mégis odaadtam magam neki. Arra gondolsz megbántam-e? A válaszom nem… Most mégis itt bőgök, miközben ő öltözködik, és kisétál az ajtón ugyanúgy, ahogy az életemből is.

***

Most azon gondolkozom – így három év után –, hogy talán meg kellett volna akadályoznom őt. És akkor talán… nem, ezt én sem gondolhatom komolyan. De lehetséges, hogy most nem prostituáltként kellene itt állnom, és várnom a ma esti kuncsaftomat. Lehetséges volna? Kitudja.
Belegondolva: az élet fura tréfákat űz. S kedvenc szórakozása velem játszadozni. Erre példa a mai eset is. Kopognak, én kiszólok, hogy jöhet. Bejön, s a látványtól a szemeim kétszeresére tágulnak, majd nemsokára az övé is. Mint mondtam: az életnek fura és morbid játékai vannak. A mai is egy közülük. Rohadj meg, hülye szerelem!

Fejezet végéhez tartozó megjegyzések:

Köszi az olvasást! Írj :D

A lesújtás hullámai: Nem tarthatom be...

Hali! :D

Egy one-shot-tal kedveskedek nektek :D Majd még lesz :D 

Elment. Nem jön vissza. De akkor miért?
Tudtam, hogy ez fog történni. Tudtam, hogy ez lesz vele. Hogy nem fogja bírni. Miért? Miért gondolok én rá?
Hiszen mindig is ez volt! – nevetett fel keserűen a lány. – Megfogadtam! Én megfogadtam, hogy nem fogok reménykedni!
De akkor miért érzem úgy, hogy a szívemet nyomó súlyt nem bírom el, s a fájdalom fel fog őrölni? Miért?

Felnéztem az égre. A szememben a fájdalom és az utána következő, kecsegtető halál képe villogott.

Pár percig beszéltem. Nem is… suttogtam. Majd nem csináltam semmit. Csak ültem ott a temető sírköve előtt.

Másodpercekkel később felálltam, és elindultam a kijárattal ellentétes irányba. A sziklaperem szélére sétáltam, majd egyszerűen levetettem magam a mélybe.

Zuhantam lehunyt szemmel és nyugodt szívvel. Hisz' nem sokára együtt leszünk! Örökre! Nem lesz olyan, hogy fájdalom.

Okát nem tudva felnevettem.

Nem volt ez szerelem. Ó, nem! Hogy is lehetne az? Ő volt az én szívem! S mikor ő meghalt, vele haltam én is. Vagyis fogok. Mindjárt. Már csak pillanatok…

Egy hang ordított felülről, melyből az Angel név hallatszott ki.

- Sajnálom, de nem tarthatom be a neked tett ígéretemet…
S végleg feladtam az életemet. Elengedtem az álmaimat, s vágyaimat.

New York városának csendjét eget rengető ordítás törte meg, amit pár perc múlva csendes zokogás követett. Majd ahogy a fiatal lánynak testét ellepte a tenger, úgy fedte el halk sírását a tenger morajlásának zaja is.

Röppent Hikari fejére az ihlet tyúk, és lekakilta egy verssel??! Hálátlan madár..

A dal hangulat menete a szöveg szerint mindig változik.Nem írtam le a dallamát de megvan neki.  Eredetileg angolul kéne énekelni, szal lefordíthatátok, úgy szebb a hangzása.... Google a barátunk :D (németes, csak hobbi szinten tanulja)
Verses dal, a legelső! 2 percbe a megírása, 3- ba a feldolgozás :) roppant pocsék. Igazából egy 1800 körül játszódó, búcsúzkodó férfi levele lenne ;))

 Bocsánatok és kérlekek

 Fájdalom, gyűlölet,
 Zajlik már ott,
 Nem bírom ezt,
 Elbúcsúzom, így most.

 Elbúcsúzom tőletek,
 Kik annyira szerettelek,
 S kik meggyűlöltek engem,
 És én viszonozom ezt.

 Nem bírom a haragot,
 Elmegyek tőletek,
 Kérlek,
 Bocsássatok meg nekem,
 Ha ez fájni fog néktek.

 Nem tudom,
 hogy mit tegyek,
 Így hát, csak két szót szólok:
 Ég veletek!

 Ez az én szabadságom,
 Örökké maradjon ez,
 Elbúcsúzom,
 Mert nem akarok,
 Fájdalmat okozni Ti nektek,
 Tudom, hogy ez fájni fog,
 Ha megkapjátok levelem,
 De kérlek,
 Bocsássátok meg nekem egyetlen bűnömet.

 Szerettelek titeket,
S régen reméltem ez így is marad,
 Még ha nem is lesz ez így sokáig,
 De pirkadatig meg marad.

 Kérlek szépen titeket,
 Ne fájjon ez nagyon nektek,
 Felejtsetek el engem,
 Mint elő embert,
 S ígérem,
 Megteszem,
Ezt majd, én is veletek.

 Az idő úgy is meggyógyít minden sebet,
 Siessetek,
 Gyógyuljatok,
 Mert az élet sem örök,
 Kihull,
 Mint szívemből,
 A csöppnyi érzelem,
 Csak hogy felemészthessen engemet.

 "Az idő nem vár senkire!"
 Tudja, minden ember lelke,
 Így ját szóljatok most,
 S virradóra elhagyom az országom.

Refr:
Hellók, és Viszlátok!
 Búcsúzom tőletek,
 Mert nem köt ide semmi sem,
 Csak az őszinte gyűlölet.
 Így nincs rátok szükségem,
 Mert hova én megyek,
 Nem, hogy emberek,
 De élet sem marad meg.

 Tudom, hogy ez fájni fog,
 De majd, idővel elmúlik,
Ha meg nem,
 Tedd semmisé a levelem,
 És vedd úgy,
 hogy nem búcsúzkodom.

 Refr 2:
Bocsánatok és kérlekek
 Fájdalom, gyűlölet
, Zajlik már ott,
Nem bírom ezt,
  Elbúcsúzom, így most.

 Elbúcsúzom tőletek,
 Kik annyira szerettelek,
 S kik meggyűlöltek engem,
 És én viszonzom ezt.

 Nem bírom a haragot,
Elmegyek tőletek,
Kérlek,
 Bocsássatok meg nekem,
 Ha ez fájni fog néktek.

 Nem tudom, hogy mit tegyek,
 Így hát, csak két szót szólok:
 Ég veletek!

 Ez az én szabadságom,
 Örökké maradjon ez
, Elbúcsúzom,
 Mert nem akarok,
 Fájdalmat okozni Ti nektek,
 Tudom, hogy ez fájni fog,
 Ha megkapjátok levelem,
 De kérlek,
 Bocsássátok meg nekem egyetlen bűnömet.

Ismétlődő sorok.:
 Szerettelek titeket,
 S régen reméltem ez így is marad,
Még ha nem is lesz ez így sokáig,
De pirkadatig meg marad.

 Kérlek szépen titeket,
 Ne fájjon ez nagyon nektek,
 Felejtsetek el engem,
 Mint elő embert,
 S ígérem,
 Megteszem,
 Ezt majd, én is veletek.

 Az idő úgy is meggyógyít minden sebet,
 Siessetek,
 Gyógyuljatok,
 Mert az élet sem örök,
 Kihull,
 Mint szívemből,
 A csöppnyi érzelem,
 Csak hogy felemészthessen engemet.

 "Az idő nem vár senkire!"
 Tudja, minden ember lelke,
 Így hát szóljatok most,
 S virradóra elhagyom az országom.

 Refr:
 Hellók, és Viszlátok!
 Búcsúzom tőletek,
 Mert nem köt ide semmi sem,
 Csak az őszinte gyűlölet.

 Így nincs rátok szükségem,
Mert hova én megyek,
Nem, hogy emberek,
 De élet sem marad meg.

Tudom, hogy ez fájni fog,
 De majd, idővel elmúlik,
 Ha meg nem,
 Tedd semmisé a levelem,
 És vedd úgy, hogy nem búcsúzkodom.

  (Eddig kétszer mikor vége van,a refréntől)

Refr:
Hellók és Viszlátok!
Tőletek is elmegyek,
Nem érdekel semmi sem,
 S most csak egy viszlátot mondok,
 Tudom, hogy ez nem szép dolog
, De hát,
Bocsássátok meg bűnömet,
 Ez volt, az én levelem,
Hallgassátok meg,
Kérlek...

(Ismétli még egyszer!)
 Hellók és Viszlátok!
Tőletek is elmegyek,
 Nem érdekel semmi sem,
S most csak egy viszlátot mondok,
Tudom, hogy ez nem szép dolog,
 De hát, Bocsássátok meg bűnömet,
Ez volt, az én levelem,
Hallgassátok meg, Kérlek...

Utolsók

Az egyesen Tiffany van. 2-3-ason JAzz piciként. 4-en nagyként. 5-ön Jessica. 6-on Jazz és Alex. 7-en Alex. 8-ason Alise és Jazz. 9-en Alex és JAzz. 10-en Jazz kikészülten. 11-en asszem Alise. 12-en ismét Dave . 13-on Tiffany... Ennyi volna mára! :)

MÁsikak

Egyesek

Újdonságok! :D

Hali!

MA töltök fel képeket :)  szereplőkről. Már gépeéem az új fejezetet, szal nap végére az is lesz :)) 

Még mindig nem kaptam valami sok visszajelzést, ez kicsit - nagyon - elszomorít... 

Mindegy a szereplőkről:

Csak a már megjelenteket fogom feltenni, szal a ki még nem szerepelt nem :D majd a történet haladtával jönnek ők is :))

Részlet a köviből :)

Mert ez vagyok én... (fejezet [A] része) ~ Amire a legkevésbé számítunk, és a lehető legrosszabb verzió az összes közül, mindig a legnagyobb valószínűséggel történik meg. Ez Murphy-törvénye. Halkan lépkedtem végig a halálosan nagy csöndben. Soha nem voltam a szavak embere. Nem is leszek. Ez vagyok én, ezt kell elfogadni, ezt kell szeretni. - gúnyosan felfortyantam saját kijelentésem hallva. - Szeretni, mi? Mi is az? Ha valaki megkérdezné, mi is az a szeretet, mit válaszolnál? Az idióta valószínűleg elkezdene hablatyolni arról mit érez a "szeretett" iránt. Azonban konkrét fogalmát megfogalmazni nem tudja. Az ember elgondolkodna a kérdésen, és tudományos meghatározást keresne. A bölcs ember hallgatna, mert amíg személyesen meg nem tapasztaljuk nem tudhatjuk. A kérdés mégis az: Mi az a szeretet? És én erre mit mondanék? Valószínűleg semmit. Nem vagyok az idióta, sem a többségben élő, sem pedig, a bölcs... Én csak... én vagyok. Sem több, sem kevesebb. Ezért az én válaszom, nem létezne. S itt a lánc megszakadt; Mert én vagyok a független, véleményt alkotni képtelen egyén...

Hát hali! Most olvastam ki Anita Gayn - Senkinek nem kellesz című könyvét :) Annyit irnék róla, h mindenkinek.hallani tudom, de aki gyenge idegzetű.... lehetséges kikészül a tömény depressziótól, melyet 367 oldalon írnak le. A végére annyira belemerültem magába a könyvbe, h mire észbe kaptam kiolvastam. Vicces elemek is találhatoak benne, mégis a tömény keserűség és az Élet elég morbid, fura kis titkos szórakozásai maradnak meg bennünk. Az h végülis a lány kétszer éli át az egészet, úgy, h a végén azt mondja, h fel fog állni hiába nem kellett, és nem is kell senkinek igazán dicséretre.méltó.Valószínű, h éj már a végére beleőrültem volna... A kitartás az ahogy mindenki kihasználta, majd eldobta annyira élethűen lett mefogalmazva, h az ember (legalábbis is én) egy szemét állatnak érző magát. Leírták mindazt , h a családja h tette tönkre a gyerekorat, a jövőjét és a jelenjét szintén borzasztó. A "család" ami egy rohadt szemétláda mindenkivel megcsallak pasiból, egy lelkileg összeroppant, önző, és kissé elsőre prostituáltnak néző nőből, es egy olyan lányból akit mindenki köztük a saját családja is elítélt a születése miatt, akb. 8 évesként "elpusztított gyermekkorral, s mindennel.összevetve. Egy szép könyvet kapunk. Az, h hogyan élte túl a poklot stb-it nem árulom el, de mindenképpen ajánlom Megy a kedvencek közé!