Jó olvasást! :)
Fázósan ölelem át a
testem. Fejem átkulcsolt lábaimra fektetem, és onnan nézem a gyönyörű
arcot. Szinte már fizika fájdalmat okoz a szépsége. Lapockája alól
kezdődnek az ezüstszínű szárnyak. Bőre a hó és a márvány legvilágosabb
árnyalatát örökölte. Karjai izmosak, csípője keskeny, hasa nem túlzottan
kockás. És az arca olyan, mintha csak egy szobrot nézegetnék! Szemei
kifürkészhetetlenek, rejtélyesek. Egyenes vonalú orra, nem túl telt –
férfias – ajka, mélykék szeme és hollófekete haja van! Akaratlanul is,
de elmosolyodok. Hisz' ő maga mondta, hogy ő már az enyém. Akkor mégis
miért érzek szorongást, szinte fájdalmas féltékenységet, ha valaki csak
ránéz? Valószínűleg ez a szerelem nevű úr miatt van. Már ha nem csak
puszta vonzalom, amit érzek.
***
Egyszer megkérdezték tőlem, hogy voltam-e már szerelmes. Akkor szimplán kinevettem őket, most mégis én sírok hozzá, mert szerelmes vagyok belé. S ő ugyan nem mondta ki egy szóval sem, mit érez irántam – már ha érez valamit –, mégis odaadtam magam neki. Arra gondolsz megbántam-e? A válaszom nem… Most mégis itt bőgök, miközben ő öltözködik, és kisétál az ajtón ugyanúgy, ahogy az életemből is.
***
Most azon gondolkozom – így három év után –, hogy talán meg kellett volna akadályoznom őt. És akkor talán… nem, ezt én sem gondolhatom komolyan. De lehetséges, hogy most nem prostituáltként kellene itt állnom, és várnom a ma esti kuncsaftomat. Lehetséges volna? Kitudja.
Belegondolva: az élet fura tréfákat űz. S kedvenc szórakozása velem játszadozni. Erre példa a mai eset is. Kopognak, én kiszólok, hogy jöhet. Bejön, s a látványtól a szemeim kétszeresére tágulnak, majd nemsokára az övé is. Mint mondtam: az életnek fura és morbid játékai vannak. A mai is egy közülük. Rohadj meg, hülye szerelem!
***
Egyszer megkérdezték tőlem, hogy voltam-e már szerelmes. Akkor szimplán kinevettem őket, most mégis én sírok hozzá, mert szerelmes vagyok belé. S ő ugyan nem mondta ki egy szóval sem, mit érez irántam – már ha érez valamit –, mégis odaadtam magam neki. Arra gondolsz megbántam-e? A válaszom nem… Most mégis itt bőgök, miközben ő öltözködik, és kisétál az ajtón ugyanúgy, ahogy az életemből is.
***
Most azon gondolkozom – így három év után –, hogy talán meg kellett volna akadályoznom őt. És akkor talán… nem, ezt én sem gondolhatom komolyan. De lehetséges, hogy most nem prostituáltként kellene itt állnom, és várnom a ma esti kuncsaftomat. Lehetséges volna? Kitudja.
Belegondolva: az élet fura tréfákat űz. S kedvenc szórakozása velem játszadozni. Erre példa a mai eset is. Kopognak, én kiszólok, hogy jöhet. Bejön, s a látványtól a szemeim kétszeresére tágulnak, majd nemsokára az övé is. Mint mondtam: az életnek fura és morbid játékai vannak. A mai is egy közülük. Rohadj meg, hülye szerelem!
Fejezet végéhez tartozó megjegyzések:
Köszi az olvasást! Írj :D
Szia! Nagyon tetszik, ez a történeted, ahogyan a többi is! Remélem, h még emlékszel és szeretném megkérdezni, hogy a Birth of an archangel történeted folytatása mikorra várható? :)
VálaszTörlésSzia! Még szép, h emlékszem :P
TörlésNem tudom őszintén, mert, ha ihletem is van, meg minden, a gond az, h nem érek rá. Ígérem sietek, de közbe jött egy s más...
De egy biztos:
Újév másnapjára lesz! ÉS, mivel annyit késtem, ezért dupla sőt, talán tripla fejezetet szállítok :DDD
Végre vala,i jó hír ~nya... *dörzsöli a szemecskéjét*! Örülök, hogy folytatod, és nem hagyod abba, mint a legtöbb író tenné. :) Amúgy ha gondolod mehet egy csere a blogjaink közt, am bocs, de váltottam nicknevet :P Ja, emúgy nagyon szép az ikonod, annyira szépek a Sakura virágok rajta <3
Törlés