Egy one-shot-tal kedveskedek nektek :D Majd még lesz :D
Elment. Nem jön vissza. De akkor miért?
Tudtam, hogy ez fog történni. Tudtam, hogy ez lesz vele. Hogy nem fogja bírni. Miért? Miért gondolok én rá?
Hiszen mindig is ez volt! – nevetett fel keserűen a lány. – Megfogadtam! Én megfogadtam, hogy nem fogok reménykedni!
De akkor miért érzem úgy, hogy a szívemet nyomó súlyt nem bírom el, s a fájdalom fel fog őrölni? Miért?
Felnéztem az égre. A szememben a fájdalom és az utána következő, kecsegtető halál képe villogott.
Pár percig beszéltem. Nem is… suttogtam. Majd nem csináltam semmit. Csak ültem ott a temető sírköve előtt.
Másodpercekkel később felálltam, és elindultam a kijárattal ellentétes irányba. A sziklaperem szélére sétáltam, majd egyszerűen levetettem magam a mélybe.
Zuhantam lehunyt szemmel és nyugodt szívvel. Hisz' nem sokára együtt leszünk! Örökre! Nem lesz olyan, hogy fájdalom.
Okát nem tudva felnevettem.
Nem volt ez szerelem. Ó, nem! Hogy is lehetne az? Ő volt az én szívem! S mikor ő meghalt, vele haltam én is. Vagyis fogok. Mindjárt. Már csak pillanatok…
Egy hang ordított felülről, melyből az Angel név hallatszott ki.
- Sajnálom, de nem tarthatom be a neked tett ígéretemet…
S végleg feladtam az életemet. Elengedtem az álmaimat, s vágyaimat.
New York városának csendjét eget rengető ordítás törte meg, amit pár perc múlva csendes zokogás követett. Majd ahogy a fiatal lánynak testét ellepte a tenger, úgy fedte el halk sírását a tenger morajlásának zaja is.
Tudtam, hogy ez fog történni. Tudtam, hogy ez lesz vele. Hogy nem fogja bírni. Miért? Miért gondolok én rá?
Hiszen mindig is ez volt! – nevetett fel keserűen a lány. – Megfogadtam! Én megfogadtam, hogy nem fogok reménykedni!
De akkor miért érzem úgy, hogy a szívemet nyomó súlyt nem bírom el, s a fájdalom fel fog őrölni? Miért?
Felnéztem az égre. A szememben a fájdalom és az utána következő, kecsegtető halál képe villogott.
Pár percig beszéltem. Nem is… suttogtam. Majd nem csináltam semmit. Csak ültem ott a temető sírköve előtt.
Másodpercekkel később felálltam, és elindultam a kijárattal ellentétes irányba. A sziklaperem szélére sétáltam, majd egyszerűen levetettem magam a mélybe.
Zuhantam lehunyt szemmel és nyugodt szívvel. Hisz' nem sokára együtt leszünk! Örökre! Nem lesz olyan, hogy fájdalom.
Okát nem tudva felnevettem.
Nem volt ez szerelem. Ó, nem! Hogy is lehetne az? Ő volt az én szívem! S mikor ő meghalt, vele haltam én is. Vagyis fogok. Mindjárt. Már csak pillanatok…
Egy hang ordított felülről, melyből az Angel név hallatszott ki.
- Sajnálom, de nem tarthatom be a neked tett ígéretemet…
S végleg feladtam az életemet. Elengedtem az álmaimat, s vágyaimat.
New York városának csendjét eget rengető ordítás törte meg, amit pár perc múlva csendes zokogás követett. Majd ahogy a fiatal lánynak testét ellepte a tenger, úgy fedte el halk sírását a tenger morajlásának zaja is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése