ÍZelítő a köviből (a tagolasért bocsi, de telon írtam)

Sietve futottam utána. Mi a faszom?! Nem értem! Miről beszéltek? Milyen Múlt? Milyen bérgyilkos? Mit mit csinált?! Ugye nem azt amire gondolok? Csak nem megerőszakolták? Az válasz lenne arra, a kérdésre miért viselkedett olyan furcsán. Istenem! Mondd, hogy nem ez történt! És, mégis, hogy hozakodhat ilyennel elő egy ember? Még hozzá, úgy, hogy megfenyegeti, hogy ha nem az lesz amit ő akar, ki tereget mindent?! És mindezt pont Jessica? Pont Jessica fenyegeti meg szerencsétlent? Basszus! Amint vége lett a beszélgetésnek Jazz fogta magát, és elsétált közömbös arccal. Mint ha ez normális lenne! Ch, lányok! Már vagy tizenöt perce futottam megállás nélkül mikor megláttam őt, a híd melletti szikláknál. Mi a... Határozott léptekkel ment el a szirt szélére. Ellazitotta izmait, mintha ugrani akarna. Mit csinál? Gyorsan, lehetőleg hangtalanul léptem mögé, majd mikor tényleg leugrott volna erőteljesen rántottam el onnan. Basszus! Ijedten akart kiszabadulni a kezeim közül, de én helyette elrángattam a legközelebbi falig, majd nekilöktem a falnak, két kezem kitámasztottam mellette, és mélyen a szemébe néztem. - Megőrültél?! Meg akartál halni?! - ordítottam az arcába. - Mit akartál csinálni? - kérdeztem dühtől remegő hangon. - Ne csinálj így mintha bármit is tudnál rólam! Semmit sem tudsz! - kiabált rám hasonló hangnemben. Szemei szikrákat szórtak rám, szürkés-kékes színben tündöklöltek. Még ő van felháborodva?! -Csak hagyj elmenni, jó? - Ne szórakozz velem! - orditottam a képébe. - Képes lennél öngyilkosságra, mi lenne a szüleiddel? - folytattam az okítást. Erre a szóra felkapta a fejét. Megértette volna? - Komolyan olyannal érvelsz ami nincs? - nevetett fel egy csöppnyi vidámság nélkül. Hirtelen hagyta abba, s nézett a szemeimbe. Ezúttal keserűség, undor, ridegség, és tömérdek fájdalom lapult sötét szemekben. - És ezért képes lennél feladni máris? - Mondd egy jó okot amiért érdemes élni! - morogta. Percekig voltunk néma csendbe burkolózva. - Na, látod! Most pedig engedj! - Azzal ellökött, s el is indult volna, de elkaptam újra a karját. - Mi van már? - nézett rám kegyetlenül lehetetlen szemeivel. - Hagyj békén, vagy megjárod! - Tényleg? Mit tehetsz Te ellenem? - vigyorogtam rá vidáman. - Ha még élni akarsz, ajánlom, hogy messziről kerülj el! - mondta halálos komolysággal. - Helyes! - Azzal újból elragadta karját, és elsétált... volna. - Most már komolyan megszűnhetnél! - fordult vissza, én pedig ezt kihasználva azonnal letámadtam az ajkait. Szenvedélyesen csókoltam, majd mikor nem akart engedni kicsit beleharaptam alsóajkába, mire azonnal elnyíltak. Én ezt kihasználva átcsúsztatva nyelvemet térképeztem fel száját. Kezeim önálló életre kellve simagatták oldalát, derekát. Nyelvünk össze-össze gabalyodva táncoltak, miközben ő lassan hátamról mellkasomra csúsztatta hosszú, vékony, kecses kezeit. Jólesően borzongtam meg, ahogy szívemfölé helyezte el tenyerét, és már épp formás kis fenekébe markoltam volna, mikor egy erőteljes lökéssel eltaszított magától. Meglepetten néztem szemeibe, melyben még az eddigieknél is több fájdalom vegyült. Nem tehettem róla! Nem akartam ezt, de... nincs de. Túlságosan csábított. - Franc essen belétek! Mind ugyanolyanok vagytok, igaz? Egyikőtök sem bírja távol tartani tőlem magát. Alex! Fogdd fel végre ha közelembe vagy meghalsz! Ne érj hozzám, ne gyere közel, ne szólalj meg, mert veszélyben vagy! Folyamatosan! Ha a közelemben vagy megdöglesz, mert mindenhol meg fognak találni! - Azzal magamra hagyott a döbbent képemmel. Pár másodperccel később én is követtem. - Dave! Tudom, hogy itt vagytok! Gyertek elő! Normálisan, mások is vannak itt! - kiabálta Jazz, alig ötmásodpercen belül pedig megjelent mellette 6 ember. - Tudtad - mondta az egyik, és előlépett. - Persze, hogy tudtam. Éreztelek, Dave. Régóta itt vagytok, igaz? - Körülbelül azóta, hogy megint ugrani készültél. Mikor legyen a halála? - kérdezett rá valamire. Várj, mire? - Ne öld meg! Még ne! Talán felfogta, hogy nem kéne utánam jönnie. - Alex Fayard, igaz? Hmm, gazdag ficsur. Hasonlít Davidre. - Megmondtam, hogy je hozd szóba! - Meg akart erőszakolni! Hogy bírod ki bosszú nélkül, Jazz? - Nem vagyok gyilkos, Dave. Igen, megakart. Jól emlékszem mit csináltál vele. Láttam pár órája. Eléggé átrendezted az arcát. - Nem volt elég... ha nem állítottál volna le, kinyirtam volna azt mocskot! Túl könyörületes vagy, Jazz. - Tudom... mindegyiket. Nem akarok több erőszakot! Elég volt az az éjjel... - Jazz, az Ég szerelmére! 12 éve haltak meg! Kérlek, tedd túl magad már rajta! - - - -